Tanulásról

Tanulás

“Tanulás” – nem sok olyan dolog van, ami a mai “tudásalapú társadalomban” nagyobb jelentőséggel bírna. Gyakran szóba kerül a tömegkommunikáció különböző csatornáin keresztül, de nagyon sok családban is rendszeresen visszatérő témaként szolgál. “Tanulj, hogy sokra vidd az életben!” – hangzik el sokszor, s talán nem minden alap nélkül.

• Bár nem mindenki gondolja ezt így, hiszen Robert T. Kyosaki és Sharon L. Lechter “Gazdag papa, szegény papa” című művében olvashatsz arról hogy a mai (pénzközpontú) világban egyáltalán nem biztos, hogy az lesz hosszútávon a sikeresebb, aki sok-sok évet az iskolapadban tölt. Figyelmeztetnek arra, hogy bár a szülői tanácsok nem változtak, de a világ bizony nagyot fordult az elmúlt években-évtizedekben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsen szükség a tanulásra és az így szerzett tudásra, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a magas szintű oktatás és a jó tanulmányi eredmények (önmagukban) ma már nem feltétlenül garantálják a sikert – s erről bizony sokszor elfeleledkezünk.
• De nézzünk csak egy kicsit a fogalom mögé! Már a meghatározásnál könnyen elkeveredhetünk – néha a legegyszerűbb dolgokat a legbonyolultabb megmagyarázni. Mit is nevezünk tanulásnak? Nem kétséges, hogy e fogalom alatt sokkal több mindent takar, mint a pl. a lecke megtanulását, vagy az úszni-, focizni tanulást.
• A tanulás egy folyamat, egy többlépcsős rendszer, mely megkülönböztethető a gondolkodástól vagy az emlékezéstől. Az a változás, amely a tanulás hatására a tudásban, és/vagy a viselkedésben bekövetkezik, tartós – s többnyire szoros összefüggésben áll az egyén szándékával (azaz a megtanultakat felhasználva döntesz és cselekszel a későbbiekben, így felhasználva a tudásodat és az emlékezetedet). Ez a fajta összefüggés a tanulást megkülönbözteti az éréstől, amely a biológiai fejlődés nyomán bekövetkezett változás következménye. Persze a kettő nagyon gyakran együttjár – ilyen pl. amikor a kisgyermek járni vagy beszélni tanul. A különböző (szak)irodalmi anyagokban a leggyakrabban a 'tanult' jelzőt, mint a 'veleszületett' vagy 'ösztönös' ellentéteként említik.

A tanulás – mint készség – megkülönbözteti az állatot és az embert a növényektől. Persze az utóbbiak is alkalmazkodnak környezetükhöz – pl. a kaktuszoknak azért vannak tüskéi (melyek tulajdonképpen elkorcsosult levelek), hogy minél kisebbre csökkentsék párologtató felületeiket, hiszen ez abban a környezetben, ahol élnek a biztos kipusztulásukat jelentené. Ez az alkalmazkodás azonban passzív, míg az állatokat megfigyelve akár te magad is láthatod, hogy az ő alkalmazkodásuk aktivitással, új tevékenységi formák kialakításával jár együtt. Az emberi alkalmazkodás pedig ennél is bonyolultabb, hiszen itt nemcsak a “biológiai program” szerinti tanulási képességről van szó, hanem eredeti, új programok kidolgozása is zajlik.

http://www.necc.hu/amittudniakarsz/tanulas/